Nagy, nagy, nagy nap ez a mai! Íme a porológus, remélem elnyeri a tetszésetek. Kommenteket szeretettel várom odalent!
Kellemes olvasást!
Könnyedén nyitom ki a fürdöszoba ajtaját, s libbenek be a helységbe. Egyből a radiátorhoz lépek, hogy feljebb vegyem a fűtést. Nem szeretem ha valahol hideg van, főleg nem akkor ha éppen el szeretnék lazulni. Kissé dühös leszek Heidi-re, hiszen ezt ő is nagyon jól tudja, most mégis elfelejtette. Aztán eszembe jut. Ma írta a felvételijét az egyetemre, a szüleim pedig szabadnapot adtak neki. Anyáék mindig kedvesen bánnak az alkazmazottjaikkal, elnézőek velük, a szabadnapokat pedig bőkezűen osztogatják, de Heidi-t tényleg szeretik, olyan ő nekik, mint egy kedves unokahúg. Ezzel én sem vagyok másképp, elég jóban vagyunk, de mégsem nevezhetném magunkat barátnőknek. Ő egy cseléd, én pedig az a személy akinek ő a ruháit hajtogatja.
Megengedem a fürdővizemet, majd elhelyezem a dugót, és eljezdek levetkőzni. Miután konytba fogom és feltűzöm a hajamat, becsusszanok a forró vízbe. Egy kissé égeti is a bőröm, de én így szeretem. Amint úgy látom, hogy a víz mennyisége elegendő, elzárom a csapot, és hátradőlök a kádban. Becsukom a szemeimet, és a holnapi szettemen gondolkodom. Éppen azon agyalok hogy a lila vagy a piros kézitáskám lenne-e jobb választás, amikor egetrengető ordítás rázza meg a kókuszillatú csöndet. Korn. Miért kell az én drága megáltalkodott testvéremnek, minden áldott este Kornt hallgatnia?! Kiszállok az immáron vadul hullámzó vízből, gyorsan megtörülközöm, felkapom a babarózsaszín köntösömet, és kirontok az ajtón, egyenesen a szobámba. Felhúzom magamra a pizsamámat, a mamuszomat és a folyosóra csoszogok. Meghívom a liftet, és várakozás közben a zene ütemével ellentétesen dobolok a lábammal. Nyílik a liftajtó, belépek, és meg sem várva, hogy a Jan nevű liftkezelő megkérdezze, "Melyik emeletre, Hölgyem?", ököllel belevágok a 17-es gombba. Elindulunk lefelé, és néhány másodperc múlva újra egy folyosón találom magam. Egyenesen a fekete ajtó felé veszem az irányt, lenyomom a kilincset és berontok a pokolba.
Felete falak, sötétebbnél sötétebb bútorok, mindenhol horrorisztikus látványú babák -fejek nélkül, azok a plafonról lógnak lefelé- és Korn poszterek. A szoba közepén pedig ott áll maga a sátán, aki nem más mint Lydie Duprés, a hugom.
